平野、河川、海岸といった地形は昔から変わらずそこにあると考えられがちだが、実は人が歴史的に形成してきたものが多い。大規模開発が始まる江戸以前の日本の海岸近くの風景は現在とはまったく異なり、水と陸の混じり合うラグーン（潟）が全国各地に広がっていた。 全国各地にあったラグーン 江戸時代の絵師、歌川広重の絵には、静岡県の富士山の南麓にかつてあった浮島沼が描かれている。「東海道名所記」や「東海道中膝栗毛」には、うな ぎの焼き売りが名物という記述がある。鎌倉時代の紀行文にも、東西に長い美しい沼で、アシを刈る船があちこちに浮かぶ光景が記録されている。（図１） 江戸初期から小規模な新田開発が進められた結果、沼の水面はだんだん狭くなっていった。浅い沼だから少しずつ堆積が進んでいったようだ。自然な堆積によって陸地化した場所を耕地にする「切添型(きりぞえがた)」と呼ばれる手法で開発が進められた。

Az emberek szeretik azt hinni, hogy a síkságok, folyók, tengerpartok és más domborzati elemek, melyek már régóta jelen vannak, nem változtak, azonban az igazság az, hogy sok az olyan látkép, melyeket az emberek történelmük során átformáltak. Jelentős fejlődés veszi kezdetét az Edo-kor előtti Japán tengerpart menti látképein, mely teljes mértékben eltér a jelenleg ismertektől. A tenger és a szárazföld keveredéséből megszületett lagúna az egész ország területére kiterjedt. Lagúnák az ország egész területén Utagava Hirosige, edo-kori festő egyik képe a Sizuoka prefektúrában lévő Fudzsi hegy déli lábánál délibábos lápot ábrázol. A ”Tókaidómeisoki”és a “Tókaidócsúhizakurige”festményeken sült angolna specialitás árusítására vonatkozó leírás látható. Továbbá a Kamakura-kor úti leírásaiban is  feljegyezték észak, illetve nyugat hosszú és gyönyörű lápjai, a nádat lekaszáló, a vízen itt-ott lebegő csónakok nyújtotta látványt. (1. kép)  A korai Edo-korban a kis volumenű új rizsföldek fejlesztésének eredményeképpen a lápok vizének felülete fokozatosan zsugorodott. A lápok szép lassan sekéllyé váltak a feltöltődés miatt. A természetes feltöltődés művelhetővé tette a földet, és ezzel kifejlődött a “Kirizoe-módszernek”nevezett technika.

新田の排水に課題 しかし、沼地が新田に変わっても、山から流れ込む水量と、沼から海に出る水の量は変わらない。このため、沼の水がせっかく作った水田にあふれ出したり、滞留した水が腐臭を放つ「悪水問題」が生じたりするようになった。 排水路の建設が必要になったが、なかなかうまくいかない。流れ込む土砂が多く、浚渫(しゅんせつ)してもすぐに埋まってしまう。幕末に始まった工事が明治２年（１８６９年）に完成したが、直後の高潮で排水路は壊滅してしまった。 鉄とコンクリートの水門と水路が建設できるようになり、工事は昭和に入ってようやく完成した。その結果、新田開発は一気に進み、沼はほぼ消滅した。(図２)   同じ静岡県の太田川東岸にもかつて、浅羽低地と呼ばれるラグーンがあった。（図３）この辺りの村からは京都にカツオが献上されたという記録があり、内陸の村を図に、海に出て漁業が行われていたらしい。製塩業も行われていたようだ。 １６８０年に日本各地を大型の台風が襲った際、利根川や大井川は氾濫し、中国地方や北九州も水害に見舞われた。この時の高潮により、苦労して造成した水田が再びラグーンに戻ってしまったこともあった。 こうした災害に対抗するため、住民は「命山」と呼ばれる高台を作った。その後、藩主により、低地を堤防で囲む大がかりな工事も行われた。（図４）ラグーンは広大な水田に姿を変えたが、海水の流入は減ったものの、海への排水が悪化し、やはり悪水問題が起きた。

Az új rizsföldek csatornázásának kihívásai Bár a lápok mind új rizsföldekké váltak, a hegyből leáramló és a lápból a tengerbe ömlő vízmennyiség ugyanannyi maradt. Ezért vagy nagy erőfeszítések árán a láp vizével elárasztották a rizsföldeket, vagy a mindennapi élethez használt, bűzlő vizet engedték útjára, és így született meg az “akumizu probléma”(jelentése: rossz víz). Bár a csatornarendszer kiépítése fontossá vált, nem működött valami jól. Sok a beáramló hordalék, még ha el is kotorják, újra feltöltődik. Az Edo-kor végén kezdődő kiépítési munkák bár befejeződtek a Meidzsi-kor második évére (1869), a csatornázás rögtön az áradás után megsemmisült. A vas- és betongátak, kanálisok építésének lehetségessé válásával a kiépítés véglegesen elkészült, mire beköszöntött a Sóva. Ennek eredményeképp az új rizsföldek fejlődése egyszerre történt, a lápok pedig majdnem mind eltűntek. (2. kép) Ugyanazon Sizuoka prefektúra Óta folyójának keleti partján is létezett egyszer egy Aszaba-alföld névre hallgató lagúna. (3. kép) A feljegyzések szerint Kiotó a bonítónak köszönhetően ismerte el ennek a lagúnának a partján fekvő falut. A falu látképét ábrázoló képen tengerre kievező halászokat látni. Valószínűleg só üzem is működött itt. Amikor 1680-ban egész Japánt nagy tájfun sújtotta, és kiöntött a Tone-folyó és az Oi-folyó is, mind Csúgoku egész területén, mind Kjúsú szigetén komoly áradások mentek végbe. Az akkori áradás során az oly nehezen kiépített rizsföldek ismét lagúnává változtak. Hogy felvegyék a küzdelmet ezzel a katasztrófával, a lakosok egy “Inocsijama” nevű dombot emeltek, aztán a daimjó támogatásával nagy volumenű építési munkába fogtak - körülvették az alföldeket gátakkal. (4. kép) A lagúnákat széles rizsföldekké alakították, és bár a tengervíz beáramlása csökkent, a tenger felé való csatornázás romlott, és ismét előjött az akumizu-probléma.

水の被害地も都市化 １４９８年の明応の東海地震は、現在の静岡県にも大きな被害をもたらした。浜名湖と遠州灘を隔てる砂州の一部が津波で流失し、中世の東海道の宿場が壊滅したことを示唆する記録が残っているが、そうした事実はきちんと認識されているだろうか。 明治時代に作られた浜名湖付近の地形図と、現在の航空写真を比べると、干潟は埋め立てられ、かつては人が住んでいなかった所まで都市化が進んでいる。（図５）いまでは東海道新幹線や国道１号が通る交通の大動脈でもある。 広大な農地が誕生した結果、多くの人口を養うことができるようになったが、ラグーンという緩衝地帯が失われたことで、人の暮らしと海が直接接するようになった。平時はそれでいいが、災害発生時の被害は甚大になる。 開発で失う水辺の古風景 中世以前の日本には現在、北海道のサロマ湖、能取湖に見られるような海に接する湖が全国各地にあった。鎌倉の材木座海岸の内側はかつて沼だったし、房総半島の先端部にも大きな湖があった。日本海側でも越後平野の北部、福井と金沢の間の海岸部にも湖がたくさんあった。 開発で生じた矛盾を解決するため、新たな開発が必要になる。開発の連鎖によって、こうした水辺の風景はほとんどが失われてしまった。（図６） 川の風景も今とは全然違っていた。鎌倉時代の旅行記には「大井川は一筋ではなく、たくさんの瀬に分かれている」との記述がある。扇状地の中に細かい流れが多数あるが、一つひとつの川は浅い。橋をかけたり、船で渡ったりするのではなく、歩いて渡るのが一般的だった。 耕地開発によって、流路の整理が進み、次第に本流が形成され、大河が生まれた。流れが太くなると、幅がせまい上流の方が渡りやすい。このため、鎌倉、室町、江戸と時代が下るにつれて、川を渡る場所は上流に移っていった。（図７）

A víz sújtotta területek is urbanizálódnak Az 1498-as Nankai földrengés hatalmas pusztítást végzett a mai Sizuoka területén. A Hamana-tavat és az Ensu-tengert elválasztó homokzátony egy részét a cunami teljesen elsöpörte. Bár maradtak fent a középkori Tókaidó-béli közvetítőállomások elpusztulásáról szóló feljegyzések, elfogadható-e maradéktalanul egy ilyen tény? Összevetve a Meidzsi-korban készített, Hamana-tó környékét ábrázoló topográfiai térképet a mai légi felvételekkel, az árapályos síkságok feltöltődése valaha az emberek által nem lakott területig is kiterjedt. (5. kép) Ma pedig már a Tókaidó sinkanszen és az 1-es nemzeti autópálya szeli át - jelentős közlekedési csomóponttá vált. A hatalmas termőföld megszületésének köszönhetően, bár nagyszámú népesség élelmezésére elegendő volt, a lagúna, mint ütközőzóna elvesztésével az emberek élete és a tenger közvetlenül érintkezik egymással. Köztes időkben ezzel nincs is baj, azonban egy katasztrófa óriási károkat okozhat.    A fejlődésben elvesztett vízpartok látképei A középkort megelőző Japán egész területén megtalálhatók voltak a ma ismert, tengerrel kapcsolatban álló tavak, úgy, mint a Hokkaidón lévő Szaroma-tó és a Noroto-tó. A Kamakura-béli Zaimokuza-parton belül valaha láp, a Bószó-félsziget szélénél pedig tó volt. Hogy megoldjuk a fejlesztésben felmerült ellentmondásokat, új fejlesztésekre van szükségünk. A fejlődés láncai miatt a vízparti látképek jó részét elvesztettük. (6. kép) A folyók látképe is teljesen különbözött a ma ismerttől. Egy Kamakura-korban élt vándor így jegyezte fel, amit látott: “Az Oi-folyó nem csak egy ér, sok-sok sekély részre osztódik.”A hordalékkúpon belül bár sok apró áramlás van, egytől egyig sekélyek. Hidakat emeltek, vagy hajóval keltek át rajta, de az is gyakori volt, hogy gyalog tették meg ezt az utat. A művelhető földterületnek, a csatorna szervezés fejlődésének, és a fokozatos főáram formálásának köszönhetően megszületett a nagy folyó. Amikor a csermely megduzzadt, a szélességében szűk felső folyás irányába terjedt. Ennek érdekében Kamakura, Muromacsi és az Edóhoz képest lejjebb helyezkedő falvak a folyó túlfelére, a felső folyáshoz költöztek. (7. kép)

地形変えたリスク、直視を 近代技術で大災害は克服されたかに見えたが、私たちは、それが神話に過ぎなかったことを昨年の３月に見せつけられた。食糧生産を増大させた努力は否定できないが、地形を変えて得た豊かさの代償として、背負い込んだリスクからも目を背けてはならない。 榎原雅治（えばら・まさはる）   １９８０年東京大学文学部第２類（史学）卒業。東大史料編纂所助教授、教授を歴任し、２０１０年から所長。主な著書に「中世の東海道をゆく」「日本中世地域社会の構造」などがある。

A terepbéli változásokkal járó kockázatok, közvetlen közelről Bár úgy tűnt, a modern technika segítségével felül tudunk kerekedni a katasztrófákon, múlt év márciusában kiderült számunkra, hogy ez csak legenda. Bár az élelmiszer-gyártás növelésére irányuló erőfeszítések tagadhatatlanok, a terepváltozásokkal szerzett bőség költségei és a vállainkat nyomó kockázatok elől nem fordulhatunk el.   Ebara Maszaharu 1980. A Tokiói Egyetem Irodalom szakának másodéves hallgatója történelem szakon végzett. A Tokiói Egyetem Historiográfia részlegének segédprofesszora, professzora, 2010-től kezdődően pedig igazgatója. Főbb kiadványai közé tartozik például “A középkori Tókaidóról”vagy “A középkori Japán közösségének felépítése”.