だが時が経つにつれ、 人々の願いは、 美しいものばかりでは なくなっていく。	Azonban az idő múlásával az emberek kívánságai kifogytak a szép dolgokból
ある時、誰かが願った…… 自身の幸福の影に、 不幸な人々の存在を。	Amikor valaki kívánt, saját jólétének kontrasztját, boldogtalan embereket kívánt.
そして生まれ落ちた、一羽の鳥。	Megszületett egy másik madár.
幸せな朝を告げる鳥の影で、 孤独な闇夜を謳い続ける、   哀しき鳥を――	A boldog reggelről daloló madarak árnyékaként a magányos éjszakákról énekelt   A szomorúság madara...
遠い空の果てから 祈る声を救い上げて そよぐ風の音に乗せて 青き鳥は　幸せを運ぶ	Távoli egek sarkából egy imádkozó hang kiáltott segítségért a zúgó szél hangja repítette a boldogságot hordozó kék madarat
燃え盛る夕日より朱き、 破壊の炎　解き放って 再生の歯車を廻す 朱き鳥は　流転の輪を統べる	Az izzó naplementénél is vörösebb cinóber színű, pusztító lángja szabadult rá. Az újjászületés fogaskereke pedig forog. a cinóberszín madár vigyázott a folyamatos változások körére
刻まれた魂の記憶は 争い続く運命 伸ばしたこの手は　払われて 言葉は　届かず 翼をもがれて、堕ちていく	A felhasított lelkek emlékeinek örök harc sorsa A kinyújtott kezeket megragadó szavak nem érnek el hozzájuk, mert szárnyait letépték, és lezuhant
さえずりに木霊して　静かに溶け出す色 惹かれ合う魂よ 憎み合った　朱と青は 邂逅の果てに　交わらず 触れた心が鳴き出す	Visszhangzó csipogása közben Színe szép lassan kifakult.  Az odavonzott lelkek megutálták egymást. Vörös és kék nem keveredett találkozásuk határán. az érző szív énekelni kezdett
奪い合う運命なら 心ごと殺して 止まぬ涙の雨を降らそう いつか、夢見た宿り木が 芽吹く日まで……	Ha a sors, amiért küzdesz megöl minden szívet, hagyd, hogy a megállíthatatlan könnyek esőként záporozzanak.  Míg az álmodban látott fagyöngy ki nem rügyezik…